Sokan vannak úgy a munkájukkal, hogy bárcsak lenne már egy szabadnap,amit azzal tölthetne,amivel akar. Csak hogy mikor elérkezik ez a nap,azon gondolkodik a munkát nem kívánó személy, hogy akkor mit is kéne csinálni..felötlik benne ezerszámra a dolog,most mire van lehetősége, és max a végén meg az lesz belöle,hogy fekszik egész nap az ágyban,mert hát miért is ne,megteheti,nem kell menni dolgozni.Másik lehetőség: "végre van időm erre meg erre meg arra..stb." Hát igen, két véglet, vagy rengeteg meló a magánéletben vagy munkában, illetve az egésznapos semmittevés. Hogy melyik a jobb? Én személy szerint úgy gondolom, ha már nem dolgozik valaki, még mindig jobb úgy eltölteni egy napot, hogy volt értelme,és csináltam valamit,mint az, hogy a nap végén már olyannyira unom az ágyat,hogy szinte el is kerülném a helyzetet,hogy visszafeküdjek. És van a harmadik eset. A tanulóké, semmittevő főiskolás és léha egyetemista esete, akik számára a véget nem érő vizsgaidőszak után megérkezik a várva várt pihenés. Na de egy idő után már ebből is elég. Mindig arról áhítoztam a tanulás kellős közepén, hogy had olvassak már olyat,amit nem kötelező,és amit szeretek, meg hogy milyen jó lesz majd,ha vége az egész tanulós időszaknak.Próbáltam mindenféle marhasággal, kifogásokkal a tanulás perceit halasztgatni, aminek eredménye az lett, hogy tiszta volt a lakás, zoknik-bugyik-ruhák helyükön, tányérok rendben pihentek a polcokon, porszemek a porszívóban, és a tanulás meg váratott magára, egyre fogyott az idő, mígnem kedvet kaptam az addig elviselhetetlennek tűnő tárgyhoz. Mert hát kifáradtam a takarításban,vagy egyszerűen kezdtem kifogyni a kifogásokból,amik miatt nem teszem azt, amit kellene. Jelenleg vizsgaidőszak-és tanulásmentes az életem,lassan 1 hónapja már. Néha elfog az unalom,mert jó hosszú  ideig a tanulás tette ki a napjaim nagy részét ( a takarítás mellett :)), most pedig nemcsak elméletileg azt csinálok, amit akarok. Ez persze jó,de egy idő után már unom a semmittevést. Különféle módszereket alkalmazom, hogy kitöltsem a napomat ( pl. mosogatás, mosás - amiket eddig is-, és előkerülnek a mások által megtekintésre és határozatlan időre kölcsönadott filmek,amiket most nézek meg). Amiről még nem írtam eddig, az a számomra olykor-olykor már szenvedélynek is mondható főzés. Igen, ez hihetetlen, de így van. Nagyon is szeretek főzni. A legjobb része az egésznek szerintem, amikor az ember elkezd játszani a fűszerekkel. Jönnek a hirtelen ötletek,vagy pedig a már jól megtanult összetevők és kialakul az ízek harmóniája. Az alkotás öröme a legszebb a dologban. Aki nem szeret főzni, az sajnos érezhető az elkészült ételen. Nálam is volt már olyan, hogy épp iszonyú fáradt voltam, de mégis szerettem volna házilag elkészített ételt enni a gyorskaják helyett, és nem is sikerült annyira nagyon jól. Viszont tudok ellenpéldát  felhozni, mikor is este fél 11-kor döntöttem amellett, hogy főzök valami finomat. Bizony ez így is lett,és nagyon is ízlett az elkészült étel! Most szeretnék csinálni resztelt májat (egy hiba azonban már van az étellel, hogy nem sertésmájból fog készülni, de szerintem a szándék a fontos), úgy vélem,finom lesz,mert nagyon készülök már az elkészítésére! És persze az is lényeg, hogy kinek csinálja az ember az ételt, és milyen alkalomból. Most egyelőre nem is szaporítom tovább a szót. Még annyit, hogy ma az egyik kölcsönkapott filmet sikerült megnézni, a címe Annie Hall, egyik kedvenc színésznőm játssza a főszerepet, mégpedig Diane Keaton. A filmhez még egy nevet kell hozzáfűzni, Woody Allent. Tehát az ő stílusában készült a film, Woody által alakított figura az életet kevésbé kedveli, annál inkább a szexet, és a szerelem után pedig áhítozik. Szerintem egyensúlyban kell tartani a dolgokat, és akkor minden rendben. Ez nemcsak ezekre a dolgokra vonatkozik,hanem az életben mindenre.

_nos viszlát_egyelőre

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.