Egy számomra nagyon kedves ember tanácsára döntöttem úgy, hogy itt is megosztom az élményeimet a főzés örömével, ami nap mint nap ér engem már-már bombatámadásként. Persze csakis pozitív értelemben! 

Van az úgy, hogy rossz kedved van, nem tudsz mit kezdeni magaddal, belesüllyedsz a borús hangulatba, senkivel nem akarsz beszélgetni, elfordulsz a világtól. Na ekkor jön a "kreatívkodás" alias főzés,sütés. Élvezem, szeretem, mosolygok, izgatott leszek, ha újat kreálok, és – hogy őszinte legyek- kicsit önzésből teszem. Pont az ilyen érzéseim miatt minél többször és minél érdekesebb ételeket szeretek elkészíteni. Ha belegondolok, egyfajta függésként élem meg. Ez amúgy azoknak a legjobb, akik a kreálmányokat tesztelik. Gyakorlatilag bármilyen időpontban hajlandó vagyok főzni. Hozzátenném azt is, hogy nem kényszerből teszem. Az egyszerűen nem menne. Senki sem szereti. És akkor az étel minősége sem lenne megfelelő...

Honnan ered? Szeretnek az őseim főzni. Tizenévesen kezdődött...Amikor besegítettem kiskuktaként otthon. Hol és mikor csúsztam a szenvedély szintjére? Már nem is tudom. Az hiszem, a főiskola alatt kezdődött, mikor önállóan kellett megtanulnom a saját háztartásomat vezetni. És akkor a szokványos receptek, és mai napig felteszem a kérdéseimet, hogy "naaa Anya, ezt hogy kell, segíts, hogy is csináltátok az xy recept szerint hogy van?" És az a mókás az egészben, hogy a legtöbbször elkészített és viszonylag egyszerű ételeknél kerül elő ez a kérdéssor....De nem szégyen, sőt a mestert a gyakorlat teszi, igaz?

Felmerült a gondolat ebben az évben, hogy elmennék egy képzésre, ahol minden csínját-bínját megtanulnám a mesterségnek, hogy ne csak a gondos és szorgalmas háziasszony kedvteléseit játsszam el...Aztán úgy alakult, hogy mégsem mentem. Az életemnek egy olyan szakaszában vagyok, amikor minden képlékeny, és jelenleg nagy a bizonytalanság egyes területeken.Nem akarok több vasat tartani a tűzben, ezért sem vállaltam a képzést. Fontossági sorrendemet követve szeretnék haladni. 

Miket szeretek leginkább csinálni? Lássuk. Legkönnyebb és leggyorsabb mindig a leves téma. Ahogy az étlapon is sorrendben következő lenne, ezt is a főfogás követi, nehézségben nem annyira vészes, de néha-néha azért oda kell pillantani a receptre. És ami számomra a legnagyobb kihívást jelenti, az a desszert. Ez az, ami a legjobban izgatja a fantáziámat. Még egyelőre nem jöttem rá, hogy miért. 

Ebben a témában az első bejegyzésemben röviden összefoglalnám, hogy első körben az adrenalin szintemet, majd pedig az ösztrogén szintemet dobja meg ez a tevékenység. Adrenalin=kihívás a megvalósításnál, endorfin= a kóstolás élménye. 

Ma esti program: csülökfőzés, csak mert megmaradt húsvétról. Gölödinleves lesz a levéből. Ezt követi egy teljesen más téma, brownie sütés.

Természetesen fogok recepteket írni. Igyekszem azt is megírni, honnan jött az ihlet, hogy épp azt készítsem el, amit leírtam. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.